Egyetlen előadáson voltam a Műegyetemen életemben, egy Találmányok és Érdekességek előadáson, még úgy egy évvel ezelőtt. Evolúcióról szólt, és ott mondta azt az előadó, hogy a szerelem 18-30 hónap után megszűnik, mert addigra már túlesnek a párok a létfenntartáson (még ha védekeznek is, ez az éllettani folyamaton nem változtat.) Úgy tűnik igaza volt. Legalábbis félig. Bennem biztosan nem, Zsóban viszont könnyen lehet, hogy igen. Visszanéztem az archívumot, mert azt hittem, hogy írtam arról, amikor egyszer, kb. két hónap után találta ki, hogy nem biztos az érzéseiben, és akkor gyakorlatilag nem kéne újra leírnom az egészet, de nem, úgyhogy mégiscsak le kell. Szóval furcsa dolog ez, amikor azt gondolod, hogy semmilyen "veszély" nem fenyegeti a kapcsolatodat, akkor, derült égből a villámcsapás, jön ez a félig kikényszerített vallomás, ami úgy ahogy van szétrombolja az egészet, amit két és fél év alatt felépítettél. Nem tudom, hogy mi lesz, azért eléggé más a helyzet, akkor talán túl gyorsan kezdtünk bele a járásba, most viszont talán épp az a baj, hogy kicsit talán ellaposodott a dolog. Mindenesetre semmit nem szeretnék jobban, mint hogy ugyanaz legyen a végkifejlet, és éljünk tovább együtt boldogságban, házasodjunk össze, legyenek gyerekeink, unokáink, stb. Ha most vége lesz, akkor egy óriási légüres térben fogom találni magam, és nem tudom, hogy mit tudnék kezdeni magammal. Mint amikor a háború után át akartak menni a hídon, csak nem volt híd. Asszem.

ui: be vagyok kapcsolva, lehet felhívni, szívesebben beszélném ki a dolgot, mint hogy addig emésszem magam, amig el nem dől, hogy mi lesz. hajrá, barátaim!